Makkos Albert legfrissebb, február 12-én kelt tanulmánya, amelyet egy országosan ismert, nagytekintélyű napilap ígéret ellenére mindeddig nem publikált. Nem véletlenül....
"A banki alkalmazott a füleit csapkodta, hogy az adós problémáit meg se hallja. Ilyen volt a hitelképesség vizsgálat az egyik banknál. Más esetekben pedig olyan rovatok voltak a kölcsönigénylő lapon, ahol az adózatlan jövedelmet lehetett beírni. Segítettek bevallani, hogy a kölcsönt folyósíthassák. A hitelképesség vizsgálata alapfeltétele a kölcsönzésnek, ami az adós rendszeres, havi fizetőképességére épül. A vizsgálat költségét – jogszabály szerint – a kamat tartalmazza. A bírálat eredményessége pedig a kölcsön folyósítása vagy elutasítása.
A fedezetre épülő kölcsönzés a banki tevékenység egy sajátos félreértelmezése, ugyanis fedezetből nem lehet törleszteni, csak a banki veszteséget elkerülni. A fedezet alapján történő hitelképesség ellenőrzés az adós félretájékoztatása, hiszen az adósban azt a benyomást kelti, hogy lám, a bank is hitelképesnek tartotta, vissza tudja fizetni a kölcsönt. Vékony jégre léptünk, hiszen a hitelképesség helyett a fedezet elemzése alapján való kölcsönnyújtás akár a bank kártérítési kötelezettségét is jelenthetné, hiszen az adós a kamatban kifizette a vizsgálatot.
Hogyan néz ki a helyzet a Kúria 2013. december 23-án kiadott 6/2013. PJE határozata alapján? A Kúria szerint a deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések devizaszerződések, amelyeknél az árfolyam változása „előre nem látható” esemény volt. Az árfolyam változásáért a kölcsönnyújtó nem tartozik felelősséggel, sőt az árfolyam várható változásának akár az irányáról, vagy nagyságrendjéről sem kellett az adóst tájékoztatni. A Kúria szerint az adós képzése, tájékoztatása nélkül a teljes árfolyamkockázatot az adós viseli, mintha minden adós profi tőzsdei ismeretekkel rendelkezett volna, amit az általános iskolában neki megtanítottak. Sajátos vélemény!
Az is érdekes vélemény, hogy a bank – amelyik profi árfolyamelemző részleggel rendelkezik – nem tudta milyen irányba mozdulhat el a devizapiac. Nem vetődött fel a Kúránál az a kérdés, hogy miért folyósít a bank olyan devizakölcsönt, amihez nem ért? Sőt, a Kúria szerint az vállalja a teljes kockázatot, aki nem tanulta a devizapiaci árfolyamváltozást, nem pedig az, akinek ez az alaptevékenysége. Reális ez az érvelés?
A Kúria szerint a bank devizában kölcsönözött, miközben nem tudta megbecsülni, hogy az adósnak forintban mennyit kell fizetnie, illetve a bank forintban mennyi pénzt fog kapni. A Kúria szerint a bank a szerződéskötéskor nem tudta megállapítani, hogy a kölcsönt az adós ki tudja-e fizetni, azaz a bank végtelen nagyságú és beláthatatlan összegű kockázatot vállalt.
A banki kockázatvállalás a kölcsönzés legkritikusabb része. Törvények és rendeletek, házi szabályok sora írja le, hogy a bank milyen mértékű kockázatot vállalhat. Ha a bank ezeket a törvényeket, szabályzatokat megsértve folyósítja a kölcsönt – hiszen a várható árfolyamot a Kúria szerint nem ismeri –, akkor a bank a törvények és szabályok sorozatának megsértésével nem csak a saját tőkéjét, hanem a betétesek pénzét is kockáztatta, aminek akár büntetőjogi vonzata is lehetne.
Ha a bankok a hitelképességet nem vizsgálták, saját szempontjukból legalább a fedezet biztosításánál kellett volna gondosan eljárni.
A fedezet biztonságának több szintje van. LOMBARD kölcsön esetén a bankban elhelyezett készpénz a fedezet. A költsége a banki kölcsön kamata és a bankban elhelyezett készpénz kamata közötti különbsége és a jutalék. A Lombard kölcsön tehát egy meglehetősen stabil fedezet révén jöhet létre. Ha értékpapírt helyeznek el fedezetnek (pl. részvényt, amit a tulajdonosa a kölcsön érdekében nem akar eladni), a banknak már az értékpapír árfolyam változásának kockázatát is be kell tervezni, azaz csak az esetleges árfolyamesés mértékével csökkentett összegű kölcsönt folyósíthatja ki.
Ingatlan szintén lehet kölcsön fedezete. Ebben az esetben az ingatlan becsült értékét az esetlegesen várható áresés mértékével csökkentik, amit piaci árnak tekintenek. (A deviza alapú kölcsönzés idején ezt jellemzően 20%-ban határozták meg a bankok.) A piaci áron való eladáshoz azonban idő kell. A várakozás elkerülésére a bankok egy un. menekülési értéket állapítanak meg, amely árszinten – vélhetőleg – könnyen lehet vevőt találni az ingatlanra. (A deviza alapú kölcsönzés idején ezt jellemzően 30%-ban határozták meg a bankok.) A piaci ár és a menekülési érték alapján az ingatlan becsült értékének mintegy 56%-ának megfelelő mértékű kölcsön volt adható, ami forint kölcsön esetén valós érték. A megjelölt mértékek bankonként változhattak, ugyanis a banknak a hitelezéssel kapcsolatosan kockázat kezelési szabályzatot kell készíteni, amiben maga határozza meg a kockázat mértékét. (Így fordulhatott elő, hogy egyes bankok 80-100%-ot is finanszíroztak.)
A deviza alapú kölcsönzésnek fel kellett volna borítania ezt a szabályt, hiszen a törlesztést a deviza tartozás alapján forintban kell visszafizetni! A Kúria szerint „a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen.” Így természetesen azt sem lehet megmondani, hogy mekkora összeg legyen a fedezet. Azaz a fedezet biztosan nem lehetett volna a becsült eladási ár 56%-a, csak annak egy tört része, például 10-20%. De nem ezt történt. A Kúria megfogalmazása szerint a bankok úgy folyósítottak kölcsönt, hogy annak nem volt meg a fedezete!
A devizahatás miatt fordulhatott elő, hogy ha valaki felvett 5 millió forint kölcsönt, akkor ma akár 10 millióval is tartozhat, miközben az árfolyammal emelt törlesztő részletet folyamatosan fizette. Ami még durvább, a kölcsönszerződés felmondása esetén az adós akár kétszeresével is tartozhat, miközben úgy vett fel kölcsönt, hogy a kölcsönének az ingatlan a fedezete. Ezzel szemben a bank most olyan összegű pénzt követel, amit az adós soha nem tud kifizetni. Mindez azért, mert a bank a törvényi előírás ellenére nem közölte vele, hogy a devizaárfolyam változása miatt a tartozás állománya nőhet, valamint a bank nem a devizahatás figyelembe vételével végezte a hitelképesség vizsgálatát, pedig az adós a hitelképesség vizsgálat díját a kamatban kifizette!
A Kúria azonban a bankok vonatkozásában is megállapította, hogy felrúgva az összes törvényi előírást nem tudták, sőt nem is tudhatták a fedezet mértékét sem meghatározni. Azaz a Kúria szerint teljesen felelőtlen hitelezést folytattak. Ez olyan súlyos megállapítás, amely esetben a Kúria kötelessége lett volna a szignalizációs előírást betartani, de legalább a felügyeleti eljárást elindítani. Ennek elmulasztása a Kúria részéről akár a banki visszaélés pártolását is jelentheti.
A valóság természetesen teljesen eltér a Kúria állásfoglalásától. Kétségtelen tény, hogy a bankok tájékoztatása a devizaárfolyam változásának törlesztő részletre gyakorolt hatásáról elmaradt. A PSZÁF által készített 2006. szeptemberi kiadvány is csak a törlesztő részlet emelkedését elemezte, nem tért ki a tartozásállomány emelkedésére. Minden józan ember gondolkodásában az van, ha fizeti a kölcsön részleteit, akkor csökken a tartozás összege. Az Európai Unió előírása alapján nem csak a törlesztő részlet, hanem a tartozásállomány emelkedését is számításokkal kellett volna bemutatni. A banki mulasztás tehát kétségtelen.
A Kúria által megfogalmazott banki felelőtlenség számomra elképzelhetetlen. A bankok forint alapon vizsgálták a hitelképességet, elemezték a kockázatot és a fedezetet. Tehát a banki kölcsönöket is csak forint alapon lehet értékelni. Az is elképzelhetetlen, hogy a Kúriának fogalma sincs a bankokra vonatkozó kockázatvállalás, fedezetképzés jogszabályairól, amelyek pedig csak akkor tarthatók be, ha forint kölcsönökről beszélünk.
A Kúria a függetlenség elvét megsértve a bankok helyzetének javítása érdekében elhamarkodottan és tévesen döntött. Éppen saját határozatával bizonyította, hogy Magyarországon nem deviza, hanem forintkölcsönzés történt. VÁLTOZTATNI KELL! Felül kellene vizsgálni a határozatot, mert az állásfoglalásával a Kúria nem csak a bankrendszer, de a saját korlátlan felelőtlenségét is alátámasztja.
Budapest, 2014. február 12.
Makkos Albert
közgazdász"
Kattints az alábbi gombra és
a petíció aláírásával csatlakozz Te is a KARTÁhoz!
Megosztáshoz ezt a gombot használd!
